Időrendben

Az emberek utáni kultúra kutatása illetve az emberek és állatok közti viszonyról szóló viták napjaink világkultúrájának gazdagítására és diverzifikálására ösztönzik a szakmai közösségeket.

Vitathatatlan, hogy a solymászatra hiteles és fontos tevékenységként kell tekintenünk, hiszen ez egy olyan tevékenység, ami őseink örökségét hordozza; csakúgy, mint a pásztorkutyák, kapcsolatot teremt a múlt és a jelen között, megerősítve az identitást a feladat generációról generációra való átadásán keresztül, ezzel korunk emberét időtlen értékek egy nagyobb kontextusába helyezve.

Magyarország lakosságának nagy része nem tud arról, hogy hazánkban élnek farkasok. Akik hallottak erről, az is jobbára annyit tud, hogy időnként átkóborol hozzánk egy-egy példány Szlovákiából. Az Aggteleki Nemzeti Park a barlangjairól vált ismertté, de azt kevesen tudják, hogy itt, természetes körülmények között, köszönhetően a szlovák magyar államhatár közeli stabil populációnak, az Aggteleki-karszton és a zempléni-hegységben élnek és szaporodnak farkasok.

A legtöbb ma népszerű kutyafajta csak néhány száz éve létezik. Ezzel szemben sok őshonos munka-kutya fajta terel és őriz nyájakat évezredek óta. Ezek a kutyák alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz és olyan viselkedésmintákat illetve fizikai jellemzőket vettek fel, amik alkalmassá tették őket a tradicionális szerepük betöltésére. Ahhoz, hogy a modern időkben is fenn tudjuk tartani az egészséges populációt, úgy kell védelmeznünk a génállományukat, mint pótolhatatlan genetikai erőforrást.

Előadásom a Csongrád megyei juhtenyésztők őrző és terelő kutyáival foglalkozik. A juhtenyésztés a vizsgált régióban is meghatározó ágazata az állattenyésztésnek. Vizsgálatomban a mai korban folytatott tanyai gazdálkodás egy fajtáját mutatom be: a családi juhtenyésztő gazdálkodást, amibe szervesen illeszkedik a pásztorkutyák tartása, használata és tanítása. A kutyák beszerzési forrásainak vizsgálata mellett a terelésben megmutatkozó genetikai vonatkozásokról és a tanítási módszerekről összegzem kutatásom eredményeit.

Az előadás a veszettséghez kapcsolódó hiedelmeket próbálja áttekinteni, amelyek a Kárpát-medencében sokfelé ismertnek számítottak. Más betegségek esetén az akadémikus orvoslás és a népi gyógyítási gyakorlat korábban elvált egymástól. Esetünkben ez a folyamat azonban elhúzódott, hiszen a hivatásos és a laikus gyógyítók a gyógymódokról, az alkalmazható eljárásokról évszázadokig közel azonos ismeretekkel rendelkeztek. Az alföldi mezővárosi és falusi közösségek védekezési technikái közül az ún.

A kutya a farkas háziasított formája, de még mindig nem tudjuk, hogy hol és mely alfajok játszottak szerepet a talán 135.000 éve az óvilágban kezdődött (Vila et al., 1997) és messze az írott történelem előtt befejeződött folyamatban (Clutton-Brock, 1984; Kovács and Rózsáné Várszegi, 2015). A szürke farkas (Canis lupus, L.) Eurázsiában élő, illetve élt alfajai mellett az afrikai aranyfarkas (Canis anthus, F. Cuvier, 1920) szerepe is feltételezhető (Kovács and Rózsáné Várszegi, 2015).

Az internet 1995-ben és 1996-ban történő széleskörű törökországi elterjedését követően İlker Ünlü neve elkezdett felbukkanni a török keresőkben, hiszen ő volt az első, aki egy török honlapot hozott létre egy kutyának szentelve: a bull terrierjének, Aresnek. Ares honlapja még a Hurriyetben, egy vezető török újságban is megjelent. İlker ezután egy újabb weblapot kezdett üzemeltetni a bull és terrier fajtákkal kapcsolatos ismeretek megosztásának céljából, ugyanis ezen fajták hírnevét a túlbuzgó sajtó tönkretenni látszott a 90-es években.

Tisztelt Érdeklődők!

Charles Darwin 1859. évben megjelent The Origin of Species műve óta tudjuk, hogy az állatvilág az egyes fajokon belül is meglehetősen nagy változékonyságot mutat. Különösen igaz ez Közép-európára a Kárpát-medence géngyűrűn belül a kutyafajtákra, azon belül pedig a magyar pásztorkutyák világára.