Czéher György
- Kisterem
A pásztorkodó tájgazdálkodás komplex jelenség. A képzett pásztor munkája teljes mesterség. A pásztorkodás eltérő ökológiai és politikai körülmények között eltérő formákat öltött az évszázadok folyamán a magyarság állattartó kultúrájában. A gulyások, juhászok, kondások munkáját - számos területen - nem is lehetett eredményesen végezni megfelelő munkakutya falkák segítsége nélkül. Amíg a kutyákat munkavégzésük alapján a pásztor felügyelően szelektálta, addig csak a többé- kevésbé jó kutyák szaporodhattak.
A XX. századi hobby-kutya tenyésztőknek, kinológus szakembereknek erre a „fajtátlan állományra” támaszkodva, nem is volt más dolguk, minthogy a jó kutyák közül a szépeket kiválogatva létrehozzanak egy fajtaalapító eseményt, így „megszüljenek" egy „új" fajtát és azt „fajtatisztán" tenyésszék.
A kezdetektől eltérően napjainkra a szép kutyák már nem biztosan jók is. A pásztorkutyákat - elismerten - már nem is a pásztorok tenyésztik. Ha ők is tenyésztenek, nem kapnak megfelelő elismertséget, segítséget és támogatást. Feledésbe merültek az ősi ismeretek és lenézik, s ahol csak lehet mellőzik is a pásztorokat. Sok a tévhit és kevesen vagyunk, akik próbáljuk leellenőrizni a pásztorkutyákkal kapcsolatos régebbi információkat és még kevesebben, akik azért járunk terepre, hogy újabbakat is gyűjtsünk, abban a reményben, hogy segítségükkel majd megőrizhessük vagy helyreállíthassuk a pásztorkutyák értékes ősi tulajdonságait, s mentsük, népszerűsítsük ezt a kikopófélben levő, veszélyeztetett életformát.
Ez az előadás magyarázatokkal ellátott szemezgetés néhány ellenőrző terepi nyomozásunk audio- vizuális felvételeiből.