Dr. Mód László
- Kisterem
Az előadás a veszettséghez kapcsolódó hiedelmeket próbálja áttekinteni, amelyek a Kárpát-medencében sokfelé ismertnek számítottak. Más betegségek esetén az akadémikus orvoslás és a népi gyógyítási gyakorlat korábban elvált egymástól. Esetünkben ez a folyamat azonban elhúzódott, hiszen a hivatásos és a laikus gyógyítók a gyógymódokról, az alkalmazható eljárásokról évszázadokig közel azonos ismeretekkel rendelkeztek. Az alföldi mezővárosi és falusi közösségek védekezési technikái közül az ún. veszettorvosok alkalmazása tűnt az egyik leghatásosabb módszernek, mivel ezek a specialisták képesek voltak összeállítani a korabeli orvostudomány által használt ellenszereket. Ismerték a betegség tüneteit, sőt a fertőzött állatokat is el tudták különíteni az egészségesektől. A hatóságok országszerte különbözőképpen próbáltak meg védekezni, melynek egyik módja a veszett kutyák kiirtására, a betegség elterjedésének megakadályozására vonatkozó helyi és országos rendeletek megújítása és kihirdetése lehetett. Égetéssel, füstöléssel kapcsolatos eljárásokat is alkalmaztak a betegség ellen. Az agyonvert veszett kutyát ezért gyakran elégették, majd ezt követően a megmart állatokat a füstön hajtották át, amivel a hiedelem szerint megakadályozhatták a kór további terjedését. Elterjedtnek számított a kutya szőrével történő gyógyítás, de hasonló módon használták a teljesen porrá égetett állat hamuját is. A betegség ellen mágikus gyógymódokat is szívesen alkalmaztak. Az előadás elsősorban azt mutatja be, hogy a veszettség miképpen jelent meg a népi hiedelemvilágban és milyen jellemvonásokkal rendelkeztek a gyógyító specialisták?