A hegyi pásztorok

Time to read
5 minutes
Read so far

A hegyi pásztorok

h, 11/13/2017 - 18:13
Posted in:
0 comments

készítette: Amos Chapple & Radio Free Europe
https://www.rferl.org/a/28817495.html

Minden ősszel a világ egyik leglátványosabb állatbehajtására kerül sor Grúzia egy ritkán látogatott szegletében. Pásztorok ösztökélte erőltetett menet ez, egy borgőzős vándorút, mely a Tuséti hegyek közül indul, hogy elérje egyszer majd a Kahéti síkságot.


A nyár buja zöld mezőket kínál a legeltetéshez, de az ősz korán érkezik a grúz Tuséti hegyoldalakhoz. Kora októberben a helyi pásztorok összeterelik nyájaikat, s lefelé veszik az útirányt, mielőtt még a táj felett átveszi hatalmát a tél.


Jóbarát az a hat pásztor is, akik a maguk 1200 birkájával, sok más pásztortársukhoz hasonlóan, a nyarat a Tuséti hegyekben töltik. Három napig tart majd az út, míg az alaptáboraikból mindnyájan lejutnak a síkság biztonságos rónáihoz. A csoport vezetője közmegegyezéssel Sulkhan Gigoidze lett. A 29 éves fiatalember a mérnöki fakultást hagyta ott a pásztorkodás kedvéért. “Nem akartam emberek között lenni.” - válaszolja.

Abano Pass


Ijesztő meredélyeivel a 2800 méter magas Albano hágó dereng fel a ködös távolban, amikor is a menet a második napján a legintenzívebb szakaszához ér. A reggelt a pásztorok még a hegyi tavak mellett szunyókálva és a nyájakra ügyelve töltik, figyelve, hogy jön-e bármi nesz a szirtek felől.


A vonuló klán tagjai között van valaki, akinek ez lesz az első ilyen élménye. “Georgik”, a három hónapos grúz pásztorkutya, akit anyja eltaszított magától, már egészen korán az emberek kiskedvence lett. A grúz pásztorkutya egy ősi és szilaj fajta, amely segít a nyájnak megtartani a menetalakzatot, és egyben meg is védi őket a farkasok támadásaitól.


A kutyák ugyanolyan színváltozatban és méretben kerülnek kitenyésztésre, mint amilyet az általuk védett birkák képviselnek. A távolból így lehetetlen megkülönböztetni a birkákat a kutyáktól, ami a nyáj után lopódzó farkas falkát is fokozott óvatosságra inti.

Dato Chkhareuli tartja egyben azokat a birkákat, amelyek mászás közben megijednek a szerpentines útvonalon. A hágó legmélyebb pontján a férfiak megállnak egy ebéd erejéig – terítékre kerül egy csomag sózott birkahús, kenyér, füstölt hal konzerv és a méregerős grúz ital a chacha, amelyet a borkészítés maradékait vegyítve erjesztenek. A pásztorok ebből fejenként 3-3 kupicával hajtanak fel. Minden hörpintést egy-egy köszöntő kísér – egy a hegyeknek, egy a vendégeknek, egy pedig az elhunyt barátoknak szól, akik a közelmúltban tértek örök nyugalomra, éppen azon az úton, amelyet most megtenni készülnek.


Az ebéd után rögvest neki is indulnak a kaptatónak. Az Albano hágó rögös útjait világszerte az egyik legveszélyesebbnek tartják. Egy elhaladó teherautó éppen egy autó roncsait viszi, amely lesodródott az útról. Gigoidze elmondja nekünk, hogy az autót az az elhunyt barátja vezette, kinek üdvösségére az előbbi ebédszünetben ittak.


Gigoidze a sor végén lemaradozókra is vigyáz. A birkák másznak, míg az eső havasesőbe, majd kisvártatva havazásba vált át.

A nyájak 85%-a jerke. A tuséti juhok a rugalmasságukról és a tápanyagokban gazdag, zsíros húsukról ismertek. Gyapjuk túl durva ahhoz, hogy értékesíthető legyen, így ezt leginkább elégetik, rögtön a nyírást követően. A fajta remegő hájcsomójáról is ismert, amelyet a hátulsó lábak felett viselnek és amely vészhelyzet esetére jelent energia-vésztartalékot. Minden egyes juh hozzávetőlegesen 60 USD-t ér.


Viharos erejű szél cibálja oldalba a nyájat, amint az a hágón áthalad. Bármiféle menedék nélküli hely ez, olyan, ahol a nyájnak csak egy választása van, haladni. Olyan gyorsan kell melegebb helyre, alacsonyabb tengerszint feletti magasságra érniük az állatoknak, amilyen gyorsan csak lehetséges. A hágó túloldalán aztán a férfiak elengedik a nyájat és egyenesen a hegyoldalnak lefelé hajtják őket. A botok, amelyeket a csökönyösebb állatok ösztökélésére használnak, kapóra jönnek ebben a kockázatos völgymenetben.

Ahogyan a birkák lassan, óvatosan haladnak lefelé, a fáradt kutyák, ahol csak tudnak, alszanak rövideket.


A kicsi Georgik is nagyon elcsigázott már, a lejtő valóban meredek részeihez érve csaholni kezd a félelemtől. Ölbe kapják hát a pásztorok és így viszik a legmakacsabb terepen, egy darabon.

Az útra kiérve a nyáj ismét egyesül, de csupán rövid időre. Versenyfutás ez a sötétséggel, hogy a fagyos magaslatokról mihamarabb leereszkedjenek. Ahogyan a nyáj átlépi a felső erdőhatárt rögvest alámerül az ottani lejtőkbe, melyek bejárhatatlanul meredeknek tűnnek.


Ahogyan a Nap fénye eltűnik, a kimerült nyáj oszlopba rendeződve teszi meg az aznapi menet legutolsó szakaszát. A közel 12 órás folyamatos menetelés után Sulkhan számba veszi a veszteségeket – 8 juh, átlagban ennyi is szokott lenni, egy ekkora nyáj esetében a hágón való átkeléskor. Ha a birkák sérülés miatt vagy a fáradtság miatt megállnak, hamarosan magányosan elhullanak, áldozatul esnek a farkasoknak, vagy az arra járó környékbeliek vágják le őket.

Miután a pásztorok összeütöttek egy kezdetleges tábort, észreveszik, hogy a tüzifa túl nedves ahhoz, hogy lángot fogjon. Az egyikük kitöm rongyokkal egy gumicsizmát, majd még egyet és a parázsló hasábok közé veti. A tűz hamarosan pislákolni kezd. A férfiak átvizesedtek és a legjobb, amit tehetnek, hogy szorgalmasan kóstolgatják a chacha-t, egészen addig, amíg az ki nem üti őket és éjszakai nyugovóra nem térnek. Kicsi Georgik is besurran Chkhareuli nemez hálózsákjába.

Másnap a nyáj elindul a civilizáció felé, és immár a pólós időjárás következik a síkság legelőihez érve. Az első dolog, amit ekkor a férfiak magukhoz ragadnak, az egy doboz jó hideg sör a helyi vegyesboltból.


A hegyeket maguk mögött hagyva a nyáj egy egész hetet eltölt majd itt legeléssel, hogy az enyhébb időjáráshoz hozzászokjon, mielőtt még folytatja 200 kilométeres útját a téli legelőhelyhez, az azeri határ közelébe.


Maga mögött tudva útja legnehezebb részét a kis Georgik a tavaszban lépked ismét. Hamarosan meg kell tanulnia, hogy ez az élet is elszáll és vissza kell majd mennie. A visszaút a hegyekbe még egy ennél is zordabb megmérettetés elé állítja majd az új tavasz eljöttével. Idővel teljesen felnőtt kutyává válik és túl nehéz lesz már, hogy emberek cipeljék, ahogyan túl nagy lesz ahhoz is, hogy bekússzon bárki hálózsákjába.

Szerkesztette: Mike Scollon

 
Copyright (c) 2017. RFE/RL, Inc.
A publikálást engedélyezte a Radio Free Europe/Radio Liberty,
1201 Connecticut Ave NW, Ste 400, Washington DC 20036.
Angol eredetiből fordította: PDF Alapítvány